Sokszor halljuk, látjuk e kifejezést, mi magunk pedig sokszor találkozunk téves értelmezésével. Éppen ezért nézzük is meg, mi is ez a mostanában divatos szó, illetőleg fogalom értelme, jelentése.
Mantrailing…
Egyszerűen fogalmazva: a mantrailing során a kutya – és persze a vezetője – egy embernek az egyénre jellemző, egyéni szagát követi.
Persze ezzel még nem fogalmaztuk meg pontosan, hiszen a nyomkövető kutya is ezt teszi. Akkor miért van szükség egy újabb metódusra, amely mostanában özönvíz szerűen terjed a világon.
Ha ugyanakkor a történelemben visszatekintünk, a mantrailing régebbi módszerként lépett a színre. Első, írásos emlékek – bár ott még nem mantrailing-ként utaltak rá – az 1200-as évek végén olvashatunk, s e módszerrel nem kisebb személyt kerestek angol vérebekkel, mint maga William Wallace-t, a skót függetlenségi háború vezéralakját.
Ugyanakkor a vadászok is alkalmazzák e keresési módszert kutyáikkal, bár ott sem ilyen megnevezéssel.
Mielőtt a két módszer közötti különbséget részletesen kielemeznénk, fel szeretnénk hívni a figyelmet: egyik módszer nem kihívója, versenytársa a másiknak. Mindinkább egymás kiegészítői, amikor is bizonyos körülmények között az egyik, míg más körülmények között a másik lehet eredményesebb.
A MANTRAILING során a cél ugyanaz, mint a nyomkövetéskor, azaz az adott egyén felkutatása annak egyéni szaga alapján. A különbség abból adódik, hogy míg a nyomkövető kutya esetében elvárjuk, kvázi megköveteljük az egyén talajon hagyott, illetőleg az egyén által okozott felület sérülése, illetve annak az egyéni szaggal alkotott kombinációjának felszínhez közeli követését, addig a mantrailing során az eb feladata végrehajtása – az egyén felkutatása – érdekében leghatékonyabb testtartást, környezeti feltételeket használva éri el célját. Más szavakkal mondva, engedjük a kutyának úgy követni a prédáját, ahogyan azt évezredek óta sikeresen teszi, és e siker a faj fennmaradásában is egyetemlegesen megmutatkozik.
A kutya ragadozó, s mint egy ragadozófajnak fennmaradásához a préda lekövetésében különböző stratégiákat kellett felépítenie, s azt folyamatosan fejlesztenie. E stratégia egyik eleme a gyorsaság volt, hiszen mielőbb megtalálni a prédát, a túlélést biztosította. A mantrailing ilyetén előnye, miszerint az ösztönös keresési módszert alkalmazva hamarabb elérhetjük a keresett személyt, a módszer egyik kiemelt előnyévé avanzsált. Ebből adódóan a mantrailinges kutya nem szigorúan követi a keresett személy nyomvonalát, hanem – ahol a környezeti feltételek ez lehetővé teszik – levágja, lerövidíti azt, céljának, a „préda” elérésének mielőbbi elérése érdekében.
Ebből következik, hogy a mantrailing kiválóan alkalmas elveszett, eltűnt személyek felkutatására, ahol az eltűnés körülményei jó közelítéssel meghatározhatók és az eltűnt személyről megfelelő „szagminta” áll rendelkezésre.
A mantrailing alkalmazása – mivel erősen a kutya ösztöneire hagyatkozik – viszonylag egyszerű és gyors lehet, s talán ez az oka annak, hogy ennyire népszerű és ilyen sebességgel terjed világszerte.