Kutyák negatív jelzései a nyom kidolgozása során

Kutyák negatív jelzései a nyom kidolgozása során

A néhai Kevin John Kocherrel, – az INBTI nemzetközi szervezet megalkotójával és a Mantrailinges kutya képzése hatékonyan című könyv írójával – sokat beszélgettünk a témáról egy-egy szemináriumon. A kutya negatív jelzései nagyon fontos részei a nyom kidolgozásának, és talán az egyik legmeghatározóbb dolog, ami élesen elkülöníti a hagyományos nyomkövetési módszertől a mantrailing módszert.
Minden kutya ad bizonyos testjeleket, amikor elvesztette a nyomszárat, a végéhez ért, túlhaladt rajta vagy éppen az adott helyen nem érzi az indító szagot. Egy nyom pontos kidolgozása ezekből a negatív jelzések összességéből áll össze. Minden kutya más testjeleket ad, de van egy közös bennük, hogy minden egyed ezekkel a jelzésekkel kommunikál a felvezetővel. Ez egy olyan kommunikáció, ami jelen időben zajlik és csak is akkor működik kizárólag, ha ez megmarad. Miért is írom ezt? Mert ha a kutyánk jelzéséről lecsúszunk, nem reagálunk rá kellő időben, akkor bizony ott a lehetősége a hibázásnak. Ilyenkor szokott az történni, hogy bár kutyája válogatja, de követi még további egy-két negatív jelzés is, majd ezek ismételt elmulasztása esetén a kutya és vezetője kifutnak a világból. Hiszen a kommunikáció egyoldalúvá vált, kizárólag a kutya irányából érkezik, a vevő oldal nem reagál, nem veszi a jeleket. Hasznos dolog a tréningek során, ha a gyakorlásokat felvesszük kamerával oly módon, hogy a felvételen a kutya és vezetője egyaránt látszik. Ezeket a felvételeket visszanézve, akár többször is, rengeteget lehet tanulni a kutyánk és köztünk zajló kommunikációról. Nagyon tanulságos lehet egy-egy olyan felvétel, amikor kívülről látjuk munkánkat, megfigyelhetjük kutyánk jeleit, az azokra érkező reakciókat vagy azok esetleges elmaradását.

Mik is lehetnek nagy többségében ezek a válaszreakciók? Ilyen például a passzív befolyásolás: gyors ütemben lépkedünk hátra 2-3-at az érkezés irányából, anélkül, hogy a pórázzal rángatnánk a kutyánkat, majd kifordítjuk testünket 90 fokos irányban. Gyakori hiba szokott lenni, hogy a visszalépkedés lassú, nem a kutyához mért tempójú, illetve a végén elmarad a kifordulás. Ezzel azt közvetítjük a kutyánk számára, hogy mögém ne gyere! Sokszor előforduló hibaként jelentkezik még, hogy a hátrálás nem az érkezési irányába történik, ezzel megvezetve a kutyánkat egy téves útvonal felé.
Figyelmesnek és gyorsnak kell lennünk például a „Visszavágás” negatív jelzéskor. Ebben az esetben, amikor a szagkúp végéhez ér a kutyánk és már fordul is vissza, szinte ezzel egy időben azonnal ki kell fordulnunk az irányából, és utat adni számára, mert ha erről lemaradunk, akkor jelentős mértékben megnehezítjük az eredményes nyomkidolgozását. Hatványozottan érvényes ez a szűk keresztmetszetű helyeken, ahol a kutyának nem sok lehetősége van kikerülni az esetlegesen vele szemben álló gazdit.
Vannak természetesen olyan negatív jelzések, melyek során első reakciónk a türelmes várakozás. Ilyen például a „Körözés a nyomon”. Türelmesen ki kell várnunk, hogy a körözése során mutat-e pozitív reakciót annak jeleként, hogy megtalálta a nyomszárat vagy annak irányát. Természetesen amennyiben a kiterjesztett körben sem találja a nyomcsapást, akkor jönnek a fent leírt reakciók.

Gyakori hibaként szokott jelentkezni kevésbé gyakorlott mantrailingeseknél amikor túl nagy iramot diktálnak a kutyájukkal, szinte futnak a nyomon. Rengeteg dologra kell odafigyelniük a kezdő lépéseknél, pórázkezelés, indítás stb… Ezekhez a részletekhez hozzáadódik még egy olyan tempó, amelynél a kutya által mutatott negatív jelzésekre gyorsan kéne reagálni. Amennyiben ez nem valósul meg, akkor szinte garantált a jelzésekre történő reakció lemaradása, elmaradása. Sokan szokták ilyenkor kérdezni, hogy jó-jó de mi az optimális haladási ütem? Nos, ezt mindenkinek saját kutyájához mérten kell megválasztani, nem kell attól félni, hogy egy erőltetett, gyorsütemű menet olyan mértékben visszatartaná a kutyánkat, hogy az negatív eredménnyel lenne a nyomkidolgozásra. Azt szoktam mondani, hogy olyan ütemet kell felvenni és erre tréningezni a kutyánkat, mely során a kutyánk ne azt érezze, hogy egy koloncot húz a háta mögött. A tempó számunkra is optimális legyen arra vonatkozóan, hogy még biztosan és pontosan tudjuk értelmezni kutyánk jelzéseit. Tudatos tréningek során a közös tempónkhoz igazodik a kutyánk pár gyakorlat alatt. Nem megfeledkezve arról a tényről sem, hogy így kutyánknak egységnyi idő alatt több ideje marad az adott nyomszakaszon többet szagolni,, és így pontosítani a nyomtartását.

A negatív jelzések megerősítésére vannak különböző gyakorlatok. Ilyen például a kereszteződés tréning, amikor szándékosan vezetjük be a kutyánkat a rossz irányba, és az arra adott negatív jelzéseket szóbeli dicsérettel erősítjük meg, ezzel is arra ösztökélve kutyánkat, hogy minél élesebben elkülönítve adja számunkra a jelzéseit.
A bevetések során gyakran dicsérem kutyámat látva a negatív jelzéseit, mert bízom benne, és látom, hogy nyomon van, dolgozik és idegileg még nem fáradt ki. A negatív jelzések elmaradása gyakran az idegi kifáradás első jele, és a pontos nyomkidolgozás végét jelenti. Nagyon fontos, hogy a jelzések ritkulását, elmaradását kellő időben felismerjük, és a nyomkidolgozást időben leállítsuk. Sokkal többet ér az az információ, amikor biztosan meg tudjuk még mondani, hogy hol volt pontosan nyomon a kutyánk, mint az amikor csak találgatunk mert nem vettük észre kellő időben az idegi kifáradás jeleit és az ezzel együtt járó negatív jelzések elmaradását.

Végezetül pedig mindenki figyelje kutyája jelzéseit, mert egy pontos és következetes nyomkidolgozás ezekből a jelzésekből és az arra kellő időben érkező reakciókból adódik össze.

Figyelmetekbe ajánljuk az INBTI honlapján hozzáférhető angol nyelvű összefoglalót a kutyák negatív jelzéseiről; Read Any Trailing or Tracking Dog by Understanding Negative Indications – Kevin Kocher, Robin Monroe.

Szerző: Gránicz Csaba