Mantrailinges kutyák segítik az orvvadászok elfogását Dél-Afrikában

Ősi vadászati technikát alkalmaznak ezúttal orvvadászok felkutatására Dél-Afrikában.

Ez a technika sok mindenben eltér az általunk lakott, forgalmas területen alkalmazott kutyás munkától. Az urbanizált környezet miatt a világ legtöbb helyén muszáj pórázon és szorosan együtt dolgoznunk a kutyáinkkal -szimplán azért, hogy életben maradjanak-, így ennek a módszernek a hatékonyságát nem lehet összevetni a vadonban, hatalmas területeken dolgozó kutyákéval. Egy közös mindenképpen van a technikákban: a kutyák és a képességük konkrét személyek követésére!

A South African Wildlife College 1996-ban alakult, vadvédelmi szakemberek képzésével foglalkozó független szervezet. Eddig 17000 főt képeztek összesen 56 országból, 127 különböző parkból.

Theresa Sowry vezérigazgató asszony elmondása alapján a kutyás keresések siker-rátája pórázon dolgozó kutyákkal 5%-os volt, míg a módszereket kombinálva (pórázon történő személykövetés és szabadon nyomot követő kutyák kombinált alkalmazása) ez az arány 68%-ra ugrott.

Négy szintes védelmi rendszerük első eleme a vadőrök képzése, a második szint a keresőkutyás munka, a harmadik elem a légi támogatás és kommunikáció, a negyedik pedig a közösségek oktatása és bevonása.

Keresőkutyás fronton Johan Van Straaten szakmai vezető tájékoztatása alapján széles fajtaválasztékkal dolgoznak, vérebeket, beagle-t, malinois-t és különböző kopókat is bevetnek. Ám amíg például a beagle és a malinois jobban dolgozik tapasztalataik szerint pórázon, a kopóknál jól kihasználható a falkaszellem.

Több kopót engednek el egyszerre a vadorzók nyomán, majd GPS-jeladók segítségével helikopterrel követik őket. A bemutatóban a vadorzókat imitáló bújók 10 perces útját a szabadon kereső kopók 2 perc alatt tették meg, ezért nevezik őket „high speed tracking dog”-oknak.

A falkában nyomot követő kopók nagy előnye a sebességben rejlik, messze felülmúlja bármilyen pórázzal dolgozó kutyavezető sebességét. A csapat nemrégen kapott adományként Texasból szökött fegyencek felkutatására képzett kopókat, egy 20 fős csapatot.

Minden egyes kutyát GPS jeladós nyakörvvel indítanak, hogy tudják követni a pontos pozíciójukat. Együtt dolgozva magabiztosabbak, az elől menőt fedezi a falka többi tagja, kialakul némi versengés is köztük, ami csak tovább növeli a sebességet.

Mivel a keresés a tipikus afrikai nagyvadak területén zajlik, a kutyákat arra képzik, hogy hagyják figyelmen kívül az élő állatokat és csak és kizárólag az emberi szagot kövessék. Ezért is fontos, hogy a levegőben mindig a kutyák közvetlen közelében maradjanak arra az esetre, ha veszélyes helyzetbe kerülnének, legyen szó akár vadorzókról, akár vadállatokról.

Még a kocsi platóján kapnak szagmintát a kutyák, majd elengedik őket. A kopók azonnal ráállnak a nyomra és beindul köztük a jellegzetes hangú kommunikáció. Amint elveszítik a nyomot, mind csendben maradnak, szétszóródnak és keresik az elvezető nyomszárat. Ha valamelyik megtalálja a nyomot, felvonít, a többiek pedig haladéktalanul felzárkóznak mögé.

Éles helyzetben a vadorzók gyakran fára másznak az őket üldöző kutyafalka elől, és nem merik bántani a kutyákat az ott lebegő heilkopter és a fegyveres őrök miatt.

A kiképzésben kulcsfontosságú a kutyák jutalmazása és a kutyavezetőktől kapott dicséret, és persze élvezik a zsákmány elfogását is. A kopók nem nyúlnak az üldözött emberekhez, csak helyben tartják őket, és a kutyavezető utasítására békén hagyják azokat. A sikeres vadászat után mindenki megérdemel pár hideg kortyot, a kutyák esetében ez mindig vizet takar.