Nyitott kontra csukott szájtartás a nyomkidolgozás során

Engedjétek meg, hogy egy érdekes kutatási eredmény részletét osszuk meg veletek, mely a kutyák szájtartásának funkcióját ismerteti számunkra a nyomkövető munka során.

A nyomkövetés története – kutatás (10)

Fontos kutatás, amelyről nem szabad megfeledkezni!

Nyitott szájjal: Karl Zuschneid tesztjei

A nyomkövető kutyákat megfigyelő emberek gyakran tátott szájjal bámulják e kutyák kiváló munkáját. Amint azonban a kutya nyitott szájjal dolgozik, sok kutyavezető azt hiszi, hogy a kutya már nincs nyomkövetésben: „Végül is a kutya az orrával követi a nyomot…”. De nem csak a kutyavezetők gondolják úgy, hogy egy nyitott szájú kutya nem tud nyomkövetni, sok kiképző és még bíró is osztja ezt a véleményt.

A berlini Dr. Karl Zuschneid vizsgálatai azonban egy másik jelenségre utalnak, ami azt is megmagyarázza, hogy a kutyák miért tudnak szaglás közben zavartalanul lélegezni.

Dr. Karl Zuschneid a kutyák szaglásának képességéről írt disszertációjában, sok év és sok ezer nyom, többek között a Most, Brückner, Böttger, Hansmann, Belleville és Menzelék úttörő kutatásait folytatta, ahogyan azt a korábbi fejezetekben tárgyaltuk.

Az ő idejükben ezek a kutatók nem rendelkeztek elektronikus mérőeszközökkel. Ezeknek köszönhetően azonban Dr. Zuschneid szagfiziológiai kutatásaihoz már méréseket tudott végezni a nyomkövető kutyák légzéséről. A légzés regisztrálását a nyomkövetés során az orrlyukak közepén a légzés mozgásával figyelték meg. Oda volt behelyezve két kis műanyag cső, amelyek a belélegzett levegő egy részét a mérőberendezéshez továbbították.

Dr. Zuschneid először felszerelés nélküli vizsgálatokat végzett, amelyekkel azt is meg tudta állapítani, hogy bizonyos időjárási körülmények között mennyi ideig maradnak érzékelhetők a kutyák számára a nyomok. Azt is tisztázni akarta, hogy a zsírsavak, illetve a zsírsavkeverékek önmagukban (a nyomfektető személy szaga nélkül) képeznek-e szagolható nyomot a kutya számára. Ezért különböző zsírsavakat és zsírsavkeverékeket használt, mint például vajsav-, proprion-, hangyasav-, ecetsav- és kaprionsav.

Összesen öt drótszőrű németvizslával teszteltek 60 különböző nyomot, amelyek hossza 700 és 1000 méter között volt. A kutatás azt mutatta, hogy a különböző körülmények között fektetett nyomok közül a legrövidebb érzékelhető időt száraz, poros mezőn mérték, míg a leghosszabb érzékelhető időt, több mint 22 órát, ősszel, 70-90%-os relatív páratartalom mellett, lombos erdőben.

Ezenkívül minden kutya nagy érdeklődést mutatott a zsírsavak iránt, bár ez egyértelműen a zsírsavkeverék koncentrációjától és összetételétől függött. A kutyák meggyőzően és problémamentesen tudták követni az 1/40 molos hígítású (1/40 gramm/liter) vajsavas 24 órás nyomot.

A kutya orrlégzésének mérése a nyomkövetés során jellegzetes képet mutatott, amely minden kutyánál többé-kevésbé azonos volt. A kutya szaglásának nyomtatott képe hullámokat formázott, amelyeket rendszeresen megszakítottak az orron keresztül történő kilégzés lökésszerű fújásai. Így meghatározható volt a szimatolás gyakorisága és a szimatolási periódus hossza.

A szimatolási periódus az orron keresztül történő kifújások közötti megszakítás nélküli jellegzetes szimatoló belégzés időtartama. Négy alapvető mintát lehetett meghatározni:

1. Az egyszerű nyomok (például a kutyavezető által fektetett 30 perces hűlésű nyomok, kedvező körülmények között) esetében a kép a rendszeres szippantásos belégzésekről szólt. A nyomáskülönbségek hullámai gyakran kicsik, ami azt jelenti, hogy a levegő mozgásának sebessége az orrban alacsony. Az orron keresztül történő kifújások erőteljesek és szabályosak. Szinte minden egyszerű nyomon következetesen így alakult a légzési kép a nyom elejétől a végéig.

2. A fenti légzési kép elhalványul, amikor a pálya nehézsége növekszik. Az orron keresztül történő kifújások hullámai kisebbek lesznek, és a köztük lévő idő megnő. Más szóval a kutya hosszabb ideig szippantgat, így nagyobb légnyomás keletkezik az orrban.

3. A következő fázis elvileg ugyanazt a képet mutatja, mint az előző. A szimatolási periódusok azonban még hosszabbak, és vannak rövid, jellegzetes időszakok, amikor a kutya nyilvánvalóan szájon és orron keresztül is lélegzik. Nem volt szokatlan, hogy egyes kutyák dupla fújásokkal az orron keresztül lélegeztek ki.

4. Végül a nyomkövetés nehéz szakaszain a légzéskép azt mutatta, hogy a kutya szinte folyamatosan szimatolt. Egy szuka kutya mutatta a leghosszabb időszakot, egy több mint 80 másodpercig tartó légzésképet.

Tátott szájjal

Az orron keresztül történő kilégzés valószínűleg az orrnyálkahártya szaglósejtjeinek egyfajta tisztítását végzi el, ami nyilvánvalóan kevésbé szükséges az alacsonyabb szagkoncentrációk esetében. Úgy tűnik, hogy a kutyák a szimatolás során ugyanúgy lélegeznek, mint melegben, lihegés közben. De a lihegéssel ellentétben, amely többnyire hűtés légzés nélkül, itt a sűrű szimatolás ténylegesen hozzájárul a belégzéshez.

Egyszerű nyomokon a kutyáknak könnyen sikerül a légzést és a szagok szkennelését kombinálniuk. A belégzés a szimatolás közben történik, a kilégzés pedig lökésszerű fújás, orron keresztül.

Amikor a nyom szaga csökken, akkor a kutya kétféleképpen oldja meg ezt a problémát: Az orrban a légáram sebessége megnő, amivel a kapacitás nő. A kutya a szimatolás teljes időtartamát is meghosszabbítja. A késleltetett kilégzés ekkor részben az orron keresztül, részben pedig a nyomkereső kutya enyhén nyitott száján keresztül történik. A késleltetett kilégzésre való hajlam a légzés szempontjából hátrányos. Előnyt jelent azonban abban, hogy a hosszabb szimatolással több információt kapunk a beérkező szagokról.

Amikor a nyom nehézsége szélsőséges körülmények miatt megnő, az orron keresztüli kilégzés teljesen elnyomja a légzést. A minimális szagú nyomokon a kilégzés gyakrabban történik a szájon keresztül. A kisebb ellenállás és a száj nagyobb nyílása nagyobb légmennyiséget enged át, mint az orron keresztül történő kilégzés. Emiatt a kilégzés kevesebb időt vesz igénybe. Tehát a nyitott szájjal történő követés annyiban előnyös, hogy időt takarít meg a szagok szimatolása és szkennelése számára!

(Folytatás következik)

Forrás: Resi Gerritsen és Ruud Haak, K9 Professional Tracking: A complete manual for theory and training.

———————

Zuschneid, K. (1973). Die Riechleistung des Hundes. Dissertáció, Freie Univ. Berlin.